A legrégebb óta létező női szerzetesközösség Lengyelországban. 1126 óta vannak jelen Észak- Lengyelországban, Koscielna Wiesben. Dél-Lengyelországba a premontrei nővérek Doksanyból érkeztek. Egyes rendtörténészek szerint a zwierzynieci kolostor a már meglevő Szent Megváltó templomából került kialakításra. (a templomot 1148-ban építette Agnieszka, II. Wygnaniec – Száműzött - Wladyslav herceg felesége.) Agnieszka testvére, Gertrúd (II. Wladyslav cseh herceg felesége) alapította a premontrei konventet Doksanyban, Prága közelében 1144-ben. A kolostor másik lehetséges alapítója Jaksa Gryfita lehetett 1162-ben. A premontrei nővérek ezen a helyen élnek mostanáig. Lengyelország felosztását megelőzően négy premontrei kolostora volt az országnak (Wroclaw, Hebdow, Witow és Nowy Sacz) és 11 más közösségben éltek premontreiek (Strzelno, Zwierzyniec, Plock, Busko, Carnowas, Zukowo, Imbramowice, Krzyanowice, Leczyca, Boleslawice, valamint a St. Wislna templom és zárda Krakkóban, melyet Dorota Kacka zwierzynieci priorissza alapított 1643-ban). A konvent története szorosan kötődik Lengyelország és Krakkó történetéhez: tatár betörések (1241, 1259, 1287); svéd behatolások (1655, 1657, 1702-1709); árvizek, pestisjárványok; az osztrák, orosz és porosz felosztások és a két világháború (1914-1918, 1939-1945). A premontrei nővérek túlélték e viszontagságokat, újraépítették kolostorukat, és ismételten megkezdték közösségi életüket. Fontos szerepet játszottak az oktatásban, kolostori iskolájuk előbb létezett, mint az állami oktatás. A premontrei nővérek több generációja volt a hitnek és Isten szeretetének tanúja. Különösen is ki kell emelnünk Boldog Bronislawát (†1259), Judyta Krakowiankat (†1255), Fabislawat (13. század), Malgorzatát (13. század), Weronikát (†1469), a novícia Zofia Lubormiskát (†1637), Dorota Kackát (†1643), Anna Mlodziejowskát és Anna Myszkowskát, akivel a kozákok végeztek. Ide tartozik még Isten szolgája Emilia Podolska (†1889), aki életét ajánlotta fel a Rend újjászületéséért. Boldog Bronislawa a legnépszerűbb szent Krakkóban és Lengyelországban. Ő a gyerekek, ifjak és szenvedők védőszentje. A strahovi Adalbert Frejka atya és Michaela Andruskiewicz nővérünk voltak azok, akik a premontrei nővérek kongregációját a Svatý Kopečeken Olomouc mellett megalapították 1902-ben. 1905-ben II. Miklós cár kiadott egy rendeletet a katolikus vallás létjogosultságáról. Az imbramowicei premontrei nővérek újra megnyitották noviciátusukat, melyet korábban bezárattak az orosz hatóságok. A zwierzynieci kolostor rögtön küldött segítséget öt apáca formájában. Anzelma Wisniecka volt a priorissza itt három évig. Innét hívta meg őt Ráday Sebestyén jászói premontrei kanonok, hogy segítsen neki a premontrei nővérek újjáalapításában a magyarországi Külsővaton 1927-ben. A II. világháborút követő időszak Kelet-Európa számára a kommunizmus nehéz idejét hozta meg. A krakkói premontreiek folytatták a közösségi életet. Megosztották házukat; a földszint egy részén osztálytermeket alakítottak ki, hogy itt hittant tanítsanak gyerekeknek és diákoknak.

Michael Projezdny apát és strahovi rendtársai támogatták a kontemplatív nővérek újbóli megtelepedését Doksanyban (1998. február 2.) Az első négy nővér közül kettő cseh származású volt (Franciszka és Pawla nővérek), kettő pedig lengyel (Teresa és Alberta nôvérek). Hála az isteni gondviselésnek és Boldog Bronislawa pártfogásának házunk, konventünk és közösségünk a 12. század óta folyamatosan létezik. Törekszünk arra, hogy Szent Norbert karizmatikus befolyása alatt éljünk. Hiszünk abban, hogy Isten jósága új lehetőségeket fog biztosítani Rendünk számára.

A kommunizmus ideje alatt a nővérek háziipari szövetkezet keretei között dolgoztak: ruházati cikkeket állítottak elő, hímeztek, bábokat és babákat készítettek gyermekszínházak számára. Ezekből az időkből néhány nővérünk nyugdíjjal rendelkezik. Templomunk a Szent Megváltóról nevezett plébániát szolgálja. A konvent és a plébániatemplom mellett még négy kápolnánk is van. A nővérek imáikkal és munkájukkal szolgálják a templomot; ők tartják rendben és tisztítják a liturgikus ruhákat és oltárterítőket, továbbá virágokkal díszítik az oltárokat.

Nővéreink közül az egyik a püspök és a plébánia papsága számára főz. A premontrei apácák látják el a szolgálatot a Krakkó-Luboczai Szent Szív plébánián is, ahol nincs templom. Itteni házunk földszintjének a bejáratánál alakítottunk ki egy kápolnát a luboczaiak lelki szükségleteinek ellátására.

Gondoskodunk a szegényekről is, akik a kolostor kapuihoz jönnek. A kertben is a nővérek dolgoznak, és a házimunkát is ők végzik el. Szolgáljuk a zarándokokat is, akik meglátogatják templomunkat, Boldog Bronislawa szentélyét. Beengedjük az egyetemistákat és a tudományos kutatókat régi és gazdag levéltárunkba. Szívesen látjuk vendégül rendtársainkat, családjainkat és minden más látogatót.

Különleges küldetésünk az imádság. Nagyon sok telefonhívást és levelet kapunk, amelyekben imádságainkat kérik Boldog Bronislawa és Isten szolgája Emilia Podolska közbenjárásáért. Mi megtesszük, amit kérnek tőlünk, hálát adva és reménykedve Boldog Bronislawa szenttéavatásában.

Nővérek közössége

Fogadalomtétel

Oldal elejére