A doksanyi konvent kezdetei egészen az 1144-es esztendőig nyúlnak vissza, amikor is Gertruda lengyel hercegnő megalapította a nővérek kolostorát. Történetük hasonló oly sok más kolostor történetéhez: virágzás és hanyatlás, gazdagság és szegénység, háborúk, árvizek és tűzvészek.

A kolostori élet egészen 1782-ig, II. József császár feloszlató rendeletéig zavartalanul folyt az ősi falak között. Ebben az időben 49 nővér lakta a kolostort. A monostorépületben ezt követően kórházat rendeztek be a szegények számára, majd a cseh-osztrák arisztokrata Aerenthal család vette meg, és kastélynak alakíttatta át. Az északi szárnyat például istállónak használták. Ezek az építkezések a kommunizmus alatti lassú állagromlással karöltve az épület végső pusztulását vetítették előre. A templom és a plébánia azonban a kommunizmus rövid idejét kivéve mindvégig a strahovi premontreiek irányítása alatt maradt.

A kontemplatív élet helyreállítása iránti igény a 20. század elején jelent meg újra. Több fiatal lány kezdte meg a rendi életet a krakkói Zwierzyniec kolostorában, ám hazatérésük után világossá vált számukra, hogy a fennálló egyházi és világi törvények nem teszik lehetővé számukra a szemlélődő élet folytatását. Ezek a körülmények hívták életre a svatý kopečeki premontrei nővérek kongregációját (1902), akik életükkel az apostoli tevékenység felé fordultak. A szigorúbb kontemplatív élet utáni vágy azonban nem tűnt el a nővérek szívéből.

1989-ben a kommunizmus bukásával az Egyház szabaddá vált. Ezzel lépésről-lépésre megvalósíthatóvá vált a szemlélődő élet újraindítása. Doksany régi konventje még állt, dacolt az idők pusztításával, így a nővérek szállásuknak tekinthették. 1997-ben a strahovi apátság megvásárolta az államtól az északi szárnyat, s megkezdte rekonstrukcióját. Michael Projezdny apát Krakkóból kért nővéreket, hogy újra benépesítsék egykori anyaházukat (1164-ben ugyanis Doksanyból kiindulva alapították meg a krakkói kolostort). A két cseh és a két lengyel nővér 1998. január 31-én kezdte meg a közösségi életet egyelőre ideiglenes jelleggel a plébániaépületben. A kolostorépület restaurálása 1998-ban kezdődött meg, 2002-re el is készült egy szárny, ahová a nővérek 2003-ban beköltöztek. Kezdetben a krakkói konventhez tartozott házunk, 2007- ben azonban elértük a vágyott önállósulást.

Szűz Mária születésének temploma

Doksány prépostja

A Miasszonyunk Születéséről nevezett kanónia hivatalosan 2007. március 9-én alakult meg, amikor a Szerzetesi Kongregáció kiadta az autonómiáról szóló határozatot, Thomas Hardgrätinger generális apát pedig megerősítette azt. Így jött létre a nővérek független kanóniája a Rend jurisdikciója alatt. P. Michael J. Pojezdny strahovi apátot nevezték ki az új kanónia atya-apátjává, a nővérek kívánságának és a Doksany kolostor évszázados hagyományainak megfelelően. Az első választókáptalan 2007. június 14-én ült össze Thomas Hardgrätinger generális apát és Michael atya-apát vezetése alatt. A közösség Alberta Chrobak nővért választotta meg elöljárójának a Premontrei Kanonisszák Konstitúciójának értelmében, 12 évre. Az események záró akkordjaként préposttá nevezték ki 2008. október 1-én P. Adrian Pavel Zemeket, a strahovi közösség tagját. A priórával való együttműködés keretei között legfontosabb feladata a kanónia tagjainak lelki gondozása, illetve a kanónia képviseletében ő vesz részt és ő szavaz a generális káptalanokon. Ebben az évben emlékezünk meg a cseh történelem kimagasló alakjáról, Prágai Szent Ágnesről, aki gyermekkorának egy részét Doksanyban töltötte. 2009. november 12-én lesz húsz éves évfordulója annak, hogy II. János Pál pápa a szentek sorába iktatta az anyai ágon magyar származású királylányt. Ágnes közbenjáróként állt népe mellett a kommunista rendszer kezdetétől kezdve egészen annak 1989-ben bekövetkezett bukásáig. Néhány napig kolostorunkban tisztelhettük ereklyéit is.

11 év telt el a Miasszonyunk születésérôl nevezett kanónia újjáalapítása óta. A nővérek mindennapi élete azóta is a kolostor épületeinek rekonstrukciós munkálatai között zajlik, ám a szemlélődő élet sajátosságainak figyelembevételével történik meg a nővérek képzése, az új tagok felvétele és a közösség mindennapi szükségleteiről való gondoskodás. A múltra visszatekintve létezésének új szakaszába lépett a közösség: a múlt tapasztalataival megerősítve ám, minden törékenység és sebezhetőség ellenére bizalommal tekintünk a jövőbe; elkötelezettségünket megújítva, múltunkat reálisan látva. Így folytatjuk tovább eddigi életmódunkat: liturgikus ruhákat készítünk, kertünkben pedig gyógynövényeket termesztünk, amelyekből teát és likőrt készítünk. Gondoskodunk a templomról és fogadjuk azokat a vendégeinket, akik az imádságot és a csendet keresik. Ebből a célból több új szobát is kialakítottunk az északi épületszárnyban. A világi harmadrend női tagjai közül többen szorosabb kapcsolatot építettek ki velünk. Részt vesznek liturgikus életünkben és lehetőségeiknek megfelelően különféle módokon segítenek bennünket. Imánk és életáldozatunk által elsősorban rendi testvéreink apostoli munkáját segítjük. Könyörgünk mindazokért, akik szükségleteikben imádságunkat kérik. Különösen is kérjük Szt. Norbert közbenjárását a várandós anyák számára családjaikért és gyermekeikért. Rendalapítónk sok nagyszerű házaspár és anya számára jelent segítséget. Jótevőink nagy csoportja - akikkel rendszeresen kapcsolatban vagyunk - úgyszintén lelki családunk tagjai közé tartoznak. Szellemi és anyagi segítségük nélkül kanóniánk nem tudna fejlődni.

Még mindig sok feladat tornyosul előttünk, s ezeket erőinknek megfelelően, Isten segítségével szeretnénk megoldani. Hisszük, hogy Urunk, Aki az elmúlt években vezetett bennünket, a jövőben is gondoskodni fog művéről a földön, eljuttatva azt végső céljához, amely nem más, mint Ő maga.

Kolostorbelső

Gyógynövénykert

Web: www.klasterdoksany.cz

Oldal elejére