Veerle Doksany Svaty Kopecek Vrbove Bonlieu - France Aulendorf - Germany Mariengaard - Netherlands Trnava - Czeh-Moravian and Slovakian Provinces Zsambek - Hungary OOsterhout - Netherlands Imbrabowice - Polland Zwierzyniecz Cracow - Polland Toro - Spain Villoria de Orbigo - Spain Tehachapi - USA Sankt Gallen - Switzerland

| ENGLISH | DEUTSCH| ESPAÑOL | SLOVENSKI | MAGYAR

A MONOSTOR RÖVID TÖRTÉNETE
A premontrei nővérek imbramowicei monostorát 1226- ban alapította Iwon Odrowaz krakkói püspök Imbram nevű nagybátyja birtokán. A kolostor alapítását és megszervezését, amely a zwierzynieci nővérek segítségével ment végbe, IX. Gergely pápa bullája hagyta jóvá 1229-ben. A kolostor a Dlubnia folyó partján épült 40 kilométerre Krakkótól északnyugatra. Witowski apát krónikája szerint a kolostort lerombolták az 1260-ban betörő tatárok, újjáépítése hosszú ideig tartott. A 16. századtól a kanonisszák részt vállaltak az apostoli munkában: tanítottak. Ez a tevékenység változatlanul fennállt a hosszú századok alatt, miközben háborúk és idegen megszállások váltogatták egymást. 1710-ben a kolostor a gótikus templommal együtt tűz martalékává vált. Groth apátnő idején épült újjá, és az eredeti épületek alapjain a monasztikus építészet teljessége bontakozott ki, magába foglalva a templomot a késő barokk stílus művészien gazdag berendezésével. 1819-ben, az idegen megszállók sok premontrei házat felszámoltak. Az imbramowicei közösség is kihalásra volt ítélve, mivel nem engedték meg számukra új jelentkezők felvételét. Azonban más női szerzetesközösségek tagjai, akiknek házait az orosz kormányzat felszámolta, szintén Imbramowicébe kerültek. A kolostort azonban megfosztották vagyonától, könyvtárát kifosztották, annak ritka és értékes munkái eltűntek. 1835-ben I. Miklós cár újból engedélyezte a noviciátust. A II. világháború után az imbramowicei premontrei nővérek a hagyományhoz híven, az ellenséges megszállás által megszakított munkájukat folytatva, kontemplatív életükkel párhuzamosan tanították tovább a lányokat. Látva a vidéki közösség sürgető szükségét, a kolostor egy koedukált általános iskolát létesített. Ezt 1949-ben a kommunista kormányzat bezárta, kisajátította az épületeket és a földeket. Minden támogatástól megfosztva a nővérek ismételten nehéz helyzetben találták magukat. Ez a helyzet 1992-ig állt fenn. A régi kolostorépületek lassan visszakapják korábbi szépségüket. Különleges ajándéka az isteni gondviselésnek az elmúlt évszázadban a szenvedő Krisztus dinamikusan növekvő kultusza.


Rács mögött

Mint a premontrei rend kanonisszái szigorú pápai klauzúrában élünk az elődeink által ránk hagyományozott premontrei lelkiségben és hagyományokban. Minden, monostorunkba belépő nővér fogadalmat tesz az elrejtett életre, folyamatos közösségben e kolostor nővéreivel együtt, Szent Ágoston regulája szerint. A nővérek azért alkotnak közösséget, hogy egymást erősítsék és így jussanak közelebb Istenhez. Kontemplatív hivatásuk célja és lényege fönnmaradni az Egyház missziós szívében az állandó imádság, az önmegtagadás és az istendicséret által. Négyszer jönnek össze a nővérek egy nap közös imádságra, ami hat órát jelent. Ez magába foglalja a szentmiseáldozatot, az imaórákat, az elmélkedést, a rózsafűzért, a kilencedet a szenvedő Krisztushoz, az Isteni Irgalmasság és Szent József tiszteletét. Emellett minden nővér naponta fél órás szentségimádást tart és lelki olvasmányt végez.

időszakainak és ünnepeinek megfelelően külön ájtatosságokat is tartunk. Mint a szenvedő Krisztus helyi szentélyének őrei, különösen is fontosnak érezzük, hogy életünkkel vég nélkül dicsérjük Jézus Urunkat, üdvösségszerző szenvedésének titkában elmélyedjünk, és könyörögjünk határtalan irgalmáért saját magunk és az egész világ számára.

Premontrei apácákként szigorú pápai klauzúrában élünk, s különleges módon is szolgájuk a szenvedő Krisztus kultuszát. A helyi püspök 2003-ban kolostortemplomunkat hivatalosan is a Szenvedő Krisztus helyi szentélyévé nyilvánította. Azóta minden évben augusztustól szeptemberig a különleges kegyelem hónapjait éljük meg, amikor együtt imádkozunk a zarándokokkal és vendégeinkkel, megosztva velük hitünket ezen a szent helyen. Szívünk örül, amikor látjuk a zarándokok növekvő számát a lándzsával megsebzett oldalú Krisztus csodatévő képe előtt imádkozni, és elmélyülni a Szent Szív szemlélésében. Ugyanígy növekszik azoknak az embereknek a száma is, akik levél vagy telefon útján keresnek vigasztalást és erősítést szenvedéseikben. Együtt örvendezünk velük, amikor a Szenvedő Krisztus, Akinek a képét ők különösen is tisztelik, meghallgatja imádságukat és nyilvánvaló módon megmutatja nekik kegyelmét. Bízunk abban, hogy rendtársaink és jótevőink segítségével be tudjuk fejezni a folyamatban lévő átalakításokat, s így megfelelően tudunk gondoskodni a zarándokokról is.

A közösségünk életében való teljes részvétel az ünnepélyes fogadalommal kezdődik, amelyet a szerzetesi élet három fokozata vezet be: 6-9 hónap jelöltidő, 2 év noviciátus és 3 év juniorátus. Jelenleg közösségünk 15 főből áll. 11 örök fogadalmas, 1 egyszerű fogadalmas, 2 novícia és 1 jelölt alkotja.

Az Egyház és a kolostor szolgálatában a nővérek fogadják a zarándokokat, hirdetik a szenvedő Krisztus kultuszát és mezőgazdasági munkát is végeznek. Emellett még varrnak, hímeznek és különböző művészi dolgokat állítanak elő.


Nővérek a Refektórium ebédlőben

Zarándokház

Oldal elejére