Premonstratensians - Norbertine Sisters | ENGLISH | DEUTSCH| ESPAÑOL | SLOVENSKI | MAGYAR

Szt. Norbert 1080 körül született Xantenben, az északi Rajna-vidéken, nemes szülőktől. Mint Gennep urának másodszülött fia, egyházi pályára lépett, s a xanteni káptalan tagja lett. Ez biztos megélhetést kínált számára, bár az officiumot nem énekelte, hanem erre megkért valaki mást.

Hamarosan V. Henrik császár szolgálatába szegődött, aki felismerte tehetségét és személyes varázsát. Norbert 1115-ben egy villámcsapás következtében lefordult lováról, épp úgy, mint Szt. Pál. Életének ez a pontja jelenti megtérését. Ezután hosszabb időre magányba vonult, majd szentelését kérte. Szentelése előtt azonban még lemondott örökségéről. Egy napon szentelték pappá és diakónussá. Ezután visszatért a xanteni kanonokok közé és megpróbálta őket a szigorú, kánon szerinti életre kényszeríteni, ám nem járt sikerrel. Ezt követően II. Gelasius pápától engedélyt kapott arra, hogy vándorprédikátor legyen. Mezítláb ment az emberek közé, hogy prédikáljon nekik. Öltözete durva gyapjúból készült. Norbert az apostolok életmódját követte. Így próbálta meg feltölteni azt a szakadékot, amely a hívők és a hívőktől elkülönült szerzetesek, valamint a szegény lakosság és a tőlük elfordult gazdag reguláris kanonokok között állt fenn.

Callixtus pápa és Bertalan püspök bátorították őt arra, hogy telepedjen le és alapítson egy közösséget az észak-francia Prémontrében, Laon közelében. Ez az új közösség a szerzetesek kontemplatív életformáját ötvözte az apostoli tevékenységgel. Magukat premontreieknek nevezték (de hívták őket norbertinusoknak vagy fehér barátoknak is). Kolostorait Norbert városokban vagy sűrűn lakott helyeken építtette fel, mivel elképzeléseiben nem az Apátság vagy a Kolostor mint olyan állt, hanem a 'nyitott templom', s az ünnepélyes liturgia, amelyet ebben a templomban végeznek. A liturgiát nem a szerzetesi közösségekben megszokott módon végezték, hanem sokkal inkább a nagy székesegyházakban használt jóval ünnepélyesebb püspöki szertartásrend alapján. Az új közösség Szt. Ágoston reguláját választotta iránytűként. Ez volt az a szabályzat is, amelyet a püspökük körül élő papok követtek.

Szt. Norbert és követői, akiket szabályozott papoknak is nevezünk, tudatában voltak annak, hogy Isten szavának hirdetése (a prédikáció) hivatásuk szerves részét képezi. Rendi ruhájuk színéül a fehéret választották, amely a Feltámadást hírül adó angyalok öltözetére emlékeztetett. A ruha maga durva, kártolatlan gyapjúból készült, mantillát vagy kanonoki mocétumot viseltek hozzá. Mindez állandóan figyelmeztette Norbert tanítványait küldetésükre. Ez a szimbólumrendszer bárki számára könnyen érthető és elfogadható volt.

"A szegények és zarándokok fogadása - ma vendégszeretetnek hívják mindezt - része volt a hatalmas kanonoki hagyománynak. Ez szó szerint az irgalmasság testi cselekedetének minősült egy olyan korban, amikor a zarándoklat az emberi élet egy megszentelt szakaszát jelentette, s amikor az utazás feltételei meglehetősen bonyolultak voltak. Norbert első követői közül is többen haltak meg az utakon az elviselhetetlenül kemény telek következtében.

Norbert tehát különösképpen is tekintettel volt a szeretet ilyen típusú szolgálataira. Kórházat építtetett Prémontrében, és ellátta azt a szükséges felszereléssel. Az ispotály mai kifejezéssel élve egy gondozási központ képét nyújtotta: szálláshely az utazóknak, menedék a szegényeknek és kórház a betegeknek. A kanonokok gondoskodtak a férfiakról, a nővérek pedig az asszonyokról. A rend kezdeti időszakában Boldog Ricvera de Clastres életének színtereként tekintett a kórházra, és azt kívánta, hogy halála után a szegények temetőjében temessék el, azok között, akiket ő teljes önfeláldozással szolgált. Késôbb a kórház Quentinbe költözött." (Ardura, Bernard, The Order of Prémontré, History and Spiri-tuality; továbbiakban: 1).

Norbert kettős méltóságjelvényekkel került ábrázolásra: érseki palliummal és kehellyel vagy monstranciával, amely az Oltáriszentség iránti tiszteletét hangsúlyozza. Norbert megújító, békeszerző és civilizatorikus befolyása az általa keltett lelkesedéssel karöltve mintegy 400 házat hozott létre keresztül- kasul a középkori Európában.

A szent rendalapító prédikációi és békét teremtő megnyilvánulásai férfiakat és nőket egyaránt vonzottak közösségébe. Hat évvel Prémontré alapítása után Norbertet Magdeburg érsekévé nevezték ki, így a további vezetést kénytelen volt Fosses-i Hugóra átruházni. Norbert Magdeburgban halt meg 1134. június 6.-án. Maradványait innét szállították Prágába, miután a 16. század végén a szentek sorába iktatták.

 

Oldal elejére