Veerle Doksany Svaty Kopecek Vrbove Bonlieu - France Aulendorf - Germany Mariengaard - Netherlands Trnava - Czeh-Moravian and Slovakian Provinces Zsambek - Hungary OOsterhout - Netherlands Imbrabowice - Polland Zwierzyniecz Cracow - Polland Toro - Spain Villoria de Orbigo - Spain Tehachapi - USA Sankt Gallen - Switzerland

| ENGLISH | DEUTSCH| ESPAÑOL | SLOVENSKI | MAGYAR

A Sint catharianadali premontrei nővérközösség több, mint hét évszázados történelemre tekint vissza. A közösség írásos története 1271-ben kezdődött, amikor a generális káptalan október 9-én új nővérközösséget vett fel a rendbe. Néhány évvel korábban Servatius van Liederkerke, Breda ura összegyűjtött egy jámbor életet élő nőkből álló csoportot a birtokán Vroenhoutban. A történet elbeszéli, hogy hét lányuk volt, és a legidősebbet hívták Catharinának. Közösségünk róla kapta a nevét. Sint Catharinadal a kezdetektől fogva élvezte Breda urainak oltalmát és bőkezű ajándékaikat. Sint Catharinadal léte komolyan csak a 16. század végén került veszélybe, amikor a reformáció idején katolikus spanyol és protestáns holland seregek csaptak össze a környéken. 1625-ben már csak egy nővér volt életben. 1647-ben Frederik Hendrik herceg nem volt képes a premontrei közösség biztonságát szavatolni Bredában, miután a város 1637-ben a protestáns hollandok kezére került.

A nővérek tehát Oosterhoutba költöztek, ahol az akkor Balthasar Cruyt perjel megvásárolta számukra a Blauwe Camer nevű kis kastélyt. A kastélyhoz három szárnyat építettek, és ettől kezdve alkalmassá vált egy rendház céljaira. A hatalmas épületeket, különösen a nővérek által 1647- ben kiürített templomot helyreállították, és azóta is Breda városának fő látványossága. A 16-17. században a nővérek internátust tartottak fent, hogy anyagi helyzetüket biztosítsák. A napóleoni hódítás idején egy kis iskolát hoztak létre a szegények számára, hogy a változó körülmények között is tudjanak gondoskodni róluk. Kezdetben még nem volt templomuk, a 18. század elejére azonban egy kis templomot használatba tudtak venni. 1900 körül szükségessé vált egy nagyobb templom építése. 1841-re Sint Catharinadal anyagi helyzete stabilizálódott. Ez tette lehetővé egy új közösség alapítását a belgiumi Neerpeltben 1847-ben. A neerpelti nővérek később Veerlebe költöztek

Egy újabb alapítás 1931-ben vette kezdetét, amikor tíz nővér Oosterhoutból a brazíliai Petropolisba indult. Ez a közösség azonban nem tudott a tengerentúlon gyökeret verni, ezért a hetvenes években négy nővér visszatért Sint Catharinadalba. 1930 körül a negyedik szárny építésével a négyszögletű épületegyüttes teljessé vált. 1964-re kiderült, hogy a neogót templom állapota annyira rossz lett, hogy a nővérek kénytelenek voltak a lebontás és az új templom építése mellett dönteni.

A nővérek tevékenysége: az ötvenes években a nővérek egy kis könyvesboltot vezettek, amelynek alapját a nővérek muvészi tehetsége által megalapozott kis művészeti stúdió jelentette ötven évvel ezelőtt. A szakmai hozzáértés néhány nővér személyes gyakorlatának volt köszönhető, akik Münchenben, a Bajor Állami Könyvtárban ismerkedtek meg a kódexrestaurálás technikájával. Ez a tevékenységük széles körben elismert Hollandiában és Európában. A munka segíti a nővéreket tehetségük és kreativitásuk kibontakoztatásában amellett, hogy lehetővé teszi a múlt értékeinek megőrzését a jövő számára.

A közösség komolyan vette a II. Vatikáni Zsinat által bevezetett változásokat. Így például eltűntek a rácsok, s a nővérek részt vehettek a különböző találkozókon. Szent Ágoston Reguláját, mely Isten és a világ felé nyitást egyaránt tartalmazta, évszázadokon át olvasták a kolostori ebédlőben, mint irányelveket az életre. A nővérek évszázadok óta szigorú klauzúrában élve valósították meg a szemlélődő életet, mint premontrei rend kanonisszái.


Konvent épület

Közösségünk törekszik a fény házává válni. Közösségi életünk a közös és személyes imádságból egyaránt táplálkozik. Egy nap négyszer gyűlünk össze templomunkban a liturgia megünneplésére. A liturgikus csoport által előkészített anyagokat saját nyomdánkban nyomtatjuk ki.

A kolostor 1271-től rendelkezik írásos dokumentumokkal és könyvtárral, mely az 1600-ból származó művészi könyvgyűjteményérôl híres. Ugyanígy árasztják a hatalmas épületek is a kultúra természetes légkörét. Restaurációs műhelyünk ősi Bibliák és más értékes könyvek restaurálásával foglalkozik, emellett pergamenre és bőrre készítünk különbözô kézírásos munkákat, gyakran arany levéldíszítésekkel.

Egy 20 emberből álló kis csoport kezdett el szervezni egy világi harmadrendi társulatot körülöttünk. Ők lehetőségeikhez mérten velünk imádkoznak, segítenek, apostolkodnak. Több mint 730 évig voltak olyan nők, akik követték az ő példájukat nemcsak jó időkben, hanem a bajok és csalódások idején is. Mindig voltak emberek, akik ragaszkodtak Istenhez, egymáshoz és körülöttük másokhoz, így a Sint Catharinadal egy olyan imaközösség, amely képes továbbadni az evangélium üzenetét.


Kódex restaurálás

Kápolna

Oldal elejére