| 
A torói premontrei női kanonisszák közössége és Villoria
de Orbigo (Leon) egyedülálló kettős Spanyolországban.
Toro először a grox-i premontrei atyák Szent Mihály kettős
kolostora volt, követve a rend középkori hagyományait. VIII.
Alfonz 1162-ben a premontreieknek adományozta Alba de
Tormest, San Miguel hegyét és Pobladura de los Huertos falvát
a hozzá tartozó földekkel.
Ez Toro városától hét kilométerre
van. 1304-ben a San Miguel de Grox-i kettős kolostor
öt túlélő nővére ide, a Szent Zsófia házba költözött. A területet
még ugyanebben az évben, június 12.-én az atyák a
nővéreknek adományozták. Az élet meglehetősen nehéz volt
a környéken, így telente a nővérek abba a palotába költöztek,
melyet Molinai Mária királyné, IV. Sancho király felesége
adományozott nekik 1316. szeptember 20-án. A jó állapotban
lévő palotát azonban át kellett alakítani ahhoz, hogy
kolostorként funkcionálhasson. Molinai Mária királyné megegyezett
a nővérekkel arról, hogy néhány szobát fenntartanak
számára az épületben. XXII. János pápa egy bullájával
búcsúkat engedélyezett a kolostor jótevői számára
 |  |
A grox-i San Miguel apátság 1449-ben került felszámolásra, miután 1385-ben egyszer már lerombolták egy helyi háborúskodásban. A kolostor javait a premontrei nővérek kapták meg, s a birtoklásban az 1460-as generális káptalan is megerősítette őket. 1507-ben a nővérek kinyilvánították hűségüket a Rend iránt. Ebben az időben került sor Toróból a Villoria de Orbigo-i közösség megalapítására. 1573 és 1594 között a spanyol cirkária megszüntette a kapcsolatokat Prémontrével. A belső megújulást követően azonban a cirkária a Premontrei Rend Hispán Kongregációjának hívta magát, mely kifejezte a Rendhez való kötődésüket.
Az atyák nem kívántak a továbbiakban a nővérek ügyeivel foglalkozni, ezért a nővérek arra törekedtek, hogy a megyéspüspök joghatósága alá kerüljenek. A férfi rend elutasító magatartása miatt szűntek meg többek között Freznillo, Brazacorton, Sordillos kolostorai. A 16-17. század folyamán torói nővérek között több szent életű apáca is volt, mint például Catharina Vazquez és Geronima Vela, akiknek annyira elhasználódott a habitusuk, hogy a temetésükre egy másik nővértől kellett rendi ruhát kérni. A marinai Juana nővér különösen kemény vezeklő gyakorlataival tűnt ki.
 Kántor nővér |  Nővérek a stallumokban |
Ulloai Franciska nővért a püspök utasította arra, hogy más szerzetesi közösségeket is megreformáljon. A bátor priorisszát, Ana de Monroyt a püspök be is börtönöztette. Mások, mint például Juana Cuevas és a grovei Catharina szentség hírében hunytak el. 1739-től 1952-ig a kolostor elöljárója újból az apátnő címet viselte. 1834-ben antiklerikális elemek felgyújtották a kolostort. A 19. század közepén a közösségnek 18 nővére volt, és ezalatt helyreállt a Renddel való kapcsolat is. 1836 és 1852 között a bútorok, felszerelések és iratok nagy részét az állami hatóságok lefoglalták, így mára sajnos történelmi dokumentumaink nélkül maradtunk.
Életünk az imádságon és munkán alapszik. Naponta átlagosan hat órát imádkozunk: szentmise, liturgikus és egyéni imádság keretében. Minden nap énekeljük a teljes laudest, a szentmisét, vesperást, s néhány napon az olvasmányos imaórát és a szextát is. Minden vasárnap és a nagy egyházi ünnepeken szentségimádás van délután fél négytől este fél nyolcig. Szerdánként a hívek is bekapcsolódhatnak imádságainkba. Minden hónap első csütörtökjén éjszaka egy órát adorálunk. Minden nap más nővér tart szentségimádást. Naponta kétszer van rekreáció: ebéd és vacsora után. Csütörtök este hosszabb rekreációt tartunk a munka után. Vasárnap kivételével minden nap tartunk bűnbánati káptalant.
Két évvel ezelőtt arra kértük a Szerzetesi Kongregációt, hogy bár pápai jogú kolostor vagyunk, a Rend joghatósága alá kerülhessünk, mert azt gondoljuk, hogy ez jobban megfelel premontrei karizmánknak. Öt év és hat hónap hosszú várakozása után végre megkaptuk az engedélyt. Külön köszönettel tartozunk Ward Cortvriendt apátnak, a nővérekkel foglalkozó bizottság elnökének, hogy segített minket céljaink elérésében.
A közösségnek egy kis varrodája is van, ahol nővéreink dolgoznak. Minden nővér minden munkában részt vesz a főzéstől elkezdve a sekrestyésségen át a takarításig, mosogatásig stb. Minden nővérnek megvan a saját munkája, s amikor azt befejezte, segít a többieknek.
Vendégházunk nyitva áll a papok, vallásos emberek és fiatalok előtt, akik pihenni vagy elcsendesedni szeretnének.
 Képek a nővérek életéből |  |
www.norbertinesisters.com